Bujáky Éva vagyok, 1967-ben születtem. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végeztem 1990-ben. és jelenleg is ügyvédként dolgozom. Legfontosabb szenvedélyem az igazság és a békesség keresése. Nem vagyok tanult képzőművész, a művészet később, váratlanul és felszabadító erővel talált rám: a 40. születésnapomra egy jobb agyféltekés rajztanfolyammal leptem meg magam. Ezt követte a Beöthy Művészeti Társaság győri műhelye, ahol megismerkedtem a frezetto technikával – ezek a festett domborművek váltak igazán meghatározóvá számomra, e művek kiállításokra, a nyilvánosságnak készültek, és különleges lenyomatai annak, ahogyan a világot látom.
Akrilfestményeim a „szerelemgyerekeim”: vászonra készült képek, magamnak csináltam őket, a saját lélektükröm darabjai, sokuk mégis gazdára talált, szeretett és megbecsült tárgya a tulajdonosának.
2020-ban a Pécsi Tudományegyetem orvosi és művészeti karának közös képzésén művészetterapeuta diplomát szereztem, és ma már értő szemmel tekintek vissza a saját alkotásaimra is. Az aranyozás és csillámpor egy szorongó embert takar.
Szerencsésnek érzem magam, hogy érettebb fejjel kezdtem el foglalkozni a művészettel, így mindenféle divat, elvárás és korlát nélkül, valódi önkifejezésként élhetem meg az alkotást. Minden képem egy lépés volt önmagam felé – és meghívás arra, hogy az, aki rájuk néz, saját érzéseivel és történeteivel találkozzon bennük.
