"Képzeld oda magad!"
/Szeles Katalin alkotásai/
Festészeti és grafikai fejlődésem meghatározó alakjai és formálói a nagyra becsült tanáraim: Vámos Sándor művésztanár úr, Kerpel Péter művésztanár úr, és nem utolsó sorban Katona Csaba egykori rajztanárom, Várpalota alpolgármestere. Vámos Sándor tanár úrtól megtanultam többek között, hogy kritikusan szemléljem a világot, s hogy "a látszat nem a valóság". Oktatásaival vágyat keltett a festéshez, a színek keveréséhez, kombinálásához, és a sejtelmességhez, valamint a perspektivikus ábrázoláshoz. Megtanultam tőle azt is, hogy milyen fontos az ecset használata, valamint, hogy a kép címe is jelentős szerepet játszik abban, hogy felkeltse az érdeklődést, marasztalja a nézőt a festmény előtt. Kerpel Péter és Katona Csaba mindezt a grafikai munkáim formálásával érték el. Megtanultam, hogy a tónusok ezer féle képpen "táncolhatnak" a papíron, s hogy a fekete lehet még feketébb, vagy még "fehérebb".
De a legtöbbet elsősorban a szüleimnek és a férjemnek köszönhetek, akik látták rajtam, hogy számomra milyen fontos az önkifejezés mind alkotásban, mind zenében, vagy szóban. Különösen édesanyám terelgetett a művészet felé gyermekkoromban. Hegedű órákra és kamarazenekarba járatott 6 évig, majd ezzel párhuzamosan szorgalmazta, hogy rajzoljak-rajzoljak-rajzoljak! Beiratott a várpalotai Thuri Gyögy Gimnázium és Alapvető Művészeti Iskola rajztagozatos osztályába, ahol megtörtént az alapkőletétel. Édesapám tehetségét, mely vitathatatlan volt, sajnálatos módon nem jutott idő eltanulni, hisz korán elvesztettük őt, de hiszem, hogy a gének nagy szerepet játszhattak nálam.
Ma már férjem és fiam kritikus szemlélete támogat, ha festek egy képet. Alkotás közben felhívják a figyelmemet néhány részletre, amit időnként nehezen fogadok be, de meghallgatom az álláspontjaikat, hiszen ők mégiscsak a "nézőközönségem" magjai. Lányomtól pedig a beleélést kapom, mikor csodálattal mustrálja a képeimet.
Köszönöm a lehetőséget Oravetz Dánielnek, a galéria kurátorának, és régi jó ismerősömnek, hogy a mai napon alkalmam nyílik személyesen is képek formájában átadni üzenetemet, érzelmeimet szülővárosom, Veszprém iránt, vágyamat: a természet felé, és életem majdnem kizárólagos tartalma felé, ami nem más, mint az anyaság. Hosszú évek munkája érik ma be.
